A degu nagymértékben
társaságkedvelő állat, ezért legalább kettőt tartsunk; ha nem
akarunk szaporulatot, akkor egyneműeket. A magányosan tartott
degu szenved, és könnyen depressziós lesz, még akkor is, ha
naponta több órát foglalkozunk vele, hiszen szinte állandó
társaságot igényel.
Ha már van egy degunk, amikor az új jövevény érkezik, semmi vész,
könnyen összeszoktathatók. Osszuk a kalitkát két részre, így
különítve el őket egy hétig, aztán összeereszthetjük őket.
Ha eleinte harcolnak egymással, ne ijedjünk meg: meg kell
állapítaniuk a rangsort. Ha hím és nőstény degukat akarunk
együtt tartani, soha ne legyen egynél több hím egy családban,
mert a nőstényekért véres harcokat vívnak!
Nagyon családszeretőek, és fontos számukra a szociális érintkezés.
Szeretnek egymás bundájában turkálni, és szorosan egymás mellett,
vagy még inkább egymáson pihenni.
Ha kölyökkorától fogva gyakran kézbe vesszük őket, nagyon szelídek
lesznek. Imádják, ha a fülük és mellső lábaik tövét vakargatjuk.
Ha elengedjük a lakásban, szeretnek körbefutkosni, kikutatni a
sötét sarkokat, befészkelni meleg helyekre.
Jó memóriájuk van, hamar felismerik gazdájuk hangját. Idegenekkel
szemben tartózkodóak: óvatosan körülszimatolják őket, hogy
kipuhatolják szándékukat. Arra is igen élénken emlékeznek, ha egy
ember vagy állat piszkálta vagy üldözte őket.
Más állatokkal szemben nem éreznek félelmet, ezért legyünk
óvatosak, ha macska vagy kutya is van a háznál.
Nagyon kíváncsiak, megszagolnak és megkóstolnak mindent, ami új
a számukra. Futtatás közben ezért állandó felügyeletre van
szükség, hacsak nem akarjuk, hogy a szobát a saját ízlésük
szerint alakítsák át. Az elektromos kábelek miatt különösen
veszélyes magukra hagyni őket, hiszen azt is megrághatják.
Nagyon ritkán harapnak meg embert: csak abban az esetben, ha
veszélyben érzik magukat, és nincs más mód a menekülésre.
Harapás előtt fenyegetően visítanak. És ekkor is többnyire csak
afféle "figyelmeztető" harapásról van szó, komoly sérülést nem
okoznak szándékosan.
A degu farka nagyon sérülékeny egy védekező mechanizmus miatt:
le tudja dobni a farka végét*, ha pl. beszorul valahová, és ez,
a gyíkkal ellentétben, sose nő vissza. Ezért soha ne ragadjuk
meg a degut a farkánál fogva.
* Hogy pontos legyek: a bőr szakad le a farkáról, vérző sebet
hagyva maga után. Ha nem túl hosszú darabról van szó, az
állatorvos csak fertőtlenítő-gyulladáscsökkentő kenőcsöt ír rá,
és néhány hét alatt magától lesorvad, de az is lehet, hogy le
kell amputálni a csupaszon maradt farokrészt. A rövidebb farok
kisebb egyensúlyzavarokhoz vezethet a későbbiekben.
A deguk lelkes fészeképítők. Összegyűjtenek mindenféle erre
alkalmas anyagot - a papírzsebkendő a kedvencük -, és sok időt
töltenek ezek elrendezgetésével.