Mielőtt új kedvencünket
hazahozzuk, érdemes kialakítani a végleges helyét. Ez 2-4 példány
 esetén ne legyen kisebb, mint 100x50x60 cm. Ha terráriumot
 építünk, tetejét erős acélhálóból vagy -rácsból készítsük, 
és a szellőzés miatt jó, ha az egyik fala is ebből készül. 
Másik jó megoldás, ha egy acélrácsos kalitkát építünk át oly
módon, hogy a műanyag alja helyett egy akkora méretű terráriumot
 szerkesztünk, amire rácsatolhatjuk a rácsos részt. Így egy 
nagyszerű, emeletes, kombinált kalitkát kapunk, ami a 
két megoldás előnyeit egyesíti (pl. jó a szellőzése, de nem 
tudják kikaparni belőle az almot, beterítve vele a fél szobát).
 
Javaslom továbbá megtekinteni a 
Degupark-ot, ahonnan jó ötleteket meríthetünk, ha komolyabb 
építkezésbe fogunk. Hasonló megoldás található a Degu Guide-on
is: How to build a cage
 
Almozáshoz használhatunk forgácsot, bányahomokot, vagy 
macskaalmot, ill. ezek kombinációit (macskaalom - forgács, 
homok - macskaalom). A forgácsot hetente, a homokot és a 
macskaalmot két-háromhetente kell cserélni - persze ez a
terrárium méreteitől is függ. Mivel a deguk WC-t használnak, tehát 
többnyire egy kiválasztott sarokba pisilnek, az átnedvesedett 
almot naponta eltávolíthatjuk. Ha forgáccsal almozunk, fontos, 
hogy legyen egy homokkal vagy macskaalommal megtöltött tál a 
terráriumban. Amíg friss, a deguk szívesen porfürdőznek benne, 
aztán WC-nek használják. 
Ha poros a forgács, felhasználás előtt át kell szitálni, mert a 
fűrészpor légúti megbetegedéseket, és kötőhártya gyulladást is 
okozhat!
Az állatok biztonságérzetét növeli egy odú, ahová veszély esetén
 menekülhetnek. Éjszaka, és sokszor nappal is ebben alszanak, 
és a kölyköket is itt hozzák világra. Az odút béleljük ki puha 
szénával, papírzsebkendő- vagy papírtörlő darabkákkal, ebből 
remek kis fészket építenek. 
Fontos kellék az etető- és az itatóedény. Az etetőedény legyen 
súlyos, nehezen felborítható tálka, külön a mageleségnek és a
zöldségeknek. A folyadékszükségletük kielégítésére legcélszerűbb 
egy egéritató beszerzése, aminek a használatát igen hamar 
megtanulják. Úgy helyezzük el, hogy a műanyag részeket ne tudják 
megrágni. 
Mivel a deguk metszőfoga folyamatosan nő, tegyünk be a 
terráriumba néhány faágat is, ezeket szívesen rágcsálják,
 és mászkálnak, vagy pihennek rajta. Figyeljünk arra, nehogy
 mérgező legyen a kiválasztott faág!
 A következők kifejezetten
veszélyesek:
Bátran használhatjuk azonban a következőket:
Ha valamiben nem vagyunk biztosak, inkább ne kísérletezzünk!
Hogy növeljük a mozgásterüket, elhelyezhetünk kemény kartonpapír
 vagy fa polcokat, amiket természetesen előbb-utóbb szétrágnak,
 így gyakran kell cserélnünk, de remek játékul szolgálhat 
kedvenceinknek. 
A deguk imádnak alagutakban bújkálni, adhatunk nekik pl. 
különféle keménypapír gurigákat, remekül fognak szórakozni.
Azt is fontos megállapítanunk, hogy a lakásnak mely részén 
fogjuk elhelyezni a terráriumot. Lehetőleg távol legyen éles, 
zavaró zajforrásoktól, mint a tévé, a hifi, a telefon, és más 
állatoktól, különös tekintettel a madarakra, mert a természetben
 a ragadozó madarak a fő ellenségeik. Persze ez egyéni 
érzékenységtől is függ: ha kölyökkorától kezdve megszokja, 
nem stresszel az előbb felsoroltaktól. Saját deguim pl. szemmel 
látható élvezettel hallgatnak zenét. 
Figylejünk arra, hogy - bár imádnak napozni - ne állítsuk tűző
napfényre a terráriumot, legyen lehetőségük árnyékba vonulni.
A deguk számára végzetes lehet a 30-35 fokot meghaladó hőmérséklet,
könnyen hőgutát kaphatnak. Ezért kánikula idején érdemes hűteni őket,
pl. a ketrecben elhelyezett hideg vizes (üveg)palackkal, vagy hűtőszekrényben
lehűtött kerámia-lappal, esetleg csempével. Arra azért vigyázzunk, hogy túl
hideg se legyen a kerámia, hogy fel ne fázzanak. (Na meg, hogy oda ne fagyjanak :-))
Óvjuk őket a huzattól.
Megfelelően kialakított és felszerelt kifutóban tavasztól őszig 
a kertben is tartható. Itt is fontos, hogy az állatok ne tudják
 kirágni magukat, ezért vagy nagyon erős háló, vagy jól 
lesimított, mászásgátlóval, pl. műanyag csíkkal ellátott 
betonfal ajánlható. Mivel szeret ásni, az aljzatot is le 
kell betonozni, ez esetben azonban gondoskodni kell az esővíz
 elvezetéséről. Természetesen a betonaljzatra is vastag 
talajréteget helyezzünk. Jó megoldás az is, ha erős dróthálót 
süllyesztünk a földbe. Nem szabad megfeledkezni a fedett részről,
 kuckóról sem, ahová eső, rossz idő esetén visszahúzódhatnak. 
A macskaveszély minden kertben fennáll, még akkor is, ha mi 
magunk nem tartunk macskát. Ezért még a betonoldalú kifutót 
is le kell fedni.