Fontos a jó minőségű mageleség. A legoptimálisabb összetétel
a rágcsálóeleség és a csincsillatáp
egyenlő arányú keveréke. Ebből egyedenként egy jó marékkal adjunk
naponta. Bár igencsak szereti, kiegészítésként ne adjunk plusz
tökmagot, napraforgót, diót, vagy más olajos magvakat, mert
ezek nemcsak erősen hizlalnak, de idővel májkárosodást is
okozhatnak.
A táplálék összeállításánál nagyon fontos figyelembe vennünk, hogy a degu fokozottan hajlamos a cukorbetegségre. Ezért ne adjunk nekik cukrot tartalmazó élelmiszereket, kekszet, csokit, stb. Bánjunk óvatosan a gyümölcsökkel is, a nyers táplálék nagy részét inkább zöldségek alkossák. A gyökérzöldségekből kaphatnak szárítva is, imádják ropogtatni. Persze csemegeként néhanapján (mondjuk, hetente egyszer) meglephetjük őket egy-két szem mazsolával, egy kis dióval... A szárított almahéjat egyenesen imádják!
Az aranyszabály: hagyjuk ki a puffasztó hatású zöldségeket, gyümölcsöket (pl. kelkáposzta, karalábé, bab, banán, stb.). Vigyázat! A krumpli héja egyenesen mérgező a számukra!
Ún. egéritatóban kapjanak minden nap friss vizet, nagyon hamar megtanulnak inni belőle. A víz különösen fontos akkor, ha szoptatós nőstény van a háznál. Időnként (főleg a vitaminhiányos téli időszakban) feloldhatunk benne egy kis C-vitamint. Egy 50 mg-os tabletta egynegyedét törjük porrá, és szórjuk az itatóba.
Gyakori probléma, hogy kirágják az itató oldalát, ha elérik a rácson keresztül. Ezt úgy oldhatjuk meg, hogy a műanyag flakont kicseréljük üvegre (pl. a Theodora Quelle 3 dl-es üvegére pontosan rácsavarható az itató feje), a fennmaradó műanyag részt kis alumínium lemezkével védhetjük le, ezt tovább tart tönkretenniük.
A kalcium-utánpótlást egy darabka kifőzött és megszárított szépiával oldhatjuk meg, ebből mindig legyen a ketrecben. Az egyéb ásványi anyagokat a macskaalomból nyerhetik, legjobb a tiszta zeolit (pl. Bionex).