Ha úgy döntünk, hogy
tenyészteni kívánjuk deguinkat (ezt már a kiválasztásnál
figyelembe kell venni), mindenképpen különböző tenyészetekből
szerezzük be a hímet és a nőstényt, elkerülve a beltenyészet
lehetőségét. Amikor a degut Európába hozták, ez mindössze tíz
állatkát jelentett, és az egész mai európai populáció ennek a
tíznek a leszármazottja. Azt mondhatjuk, hogy valamilyen szinten
mind rokonok. Ezért a szoros családtagok egymás közti tenyésztése
súlyos genetikai hibákat, életképtelen utódokat eredményezhet.
Egy hím mellett tarthatunk több nőstényt is (de fordítva sohasem).
A deguk már négy-öt hónaposan szaporodóképesek. A vemhesség
ideje 89-92 nap, de csak az utolsó hónapban kezd nőni a nőstény
pocakja. A vemhességre más apró jelekből is lehet következtetni,
pl. ingerlékenyebb lesz, többet eszik és iszik, nagy hévvel
építi a fészket, sokat vakartatja magát a párjával. Ne tapogassuk
a hasát kölykök után kutatva, mert ez vetélést okozhat!
Fialás után azonnal ivarzik, ezért néhány napra különítsük el a
hímet, nőstényünk egészsége érdekében. Így egy hónap múlva
tüzel újra.
A kicsik fejletten, szőrösen, nyitott szemmel jönnek a világra.
Egy-egy kíváncsibb példány már néhány órával születése után
elindul felfedezni környezetét. Pár naposan már kint hancúroznak
az anyjuk körül, egy hetesen kezdik kóstolgatni a szilárd
táplálékot. Öt hétig szopnak, hat hetesen elválaszthatók.
De azért ameddig csak lehet (vagyis: amíg el nem fogy a szülők
türelme), maradjanak az anyjuk mellett.
A hím igazán gondos apa, lelkesen pátyolgatja a kicsiket.
Előfordul azonban, hogy a hím rágja a kölykök farkának végét.
Ilyenkor ajánlatos a hímet különválasztani.
A kölykök egy hetesen már nyugodtan kézbe vehetők
(igazság szerint hamarabb is, az anya nem fogja elhagyni
a kicsiket, de jobb, ha nem háborgatjuk őket fölöslegesen).
Hamar hozzászoknak az emberi kézhez, kíváncsiságuk gyorsan
legyőzi a félelmüket, aztán rájönnek, hogy nem is olyan rossz
dolog belesimulni az ember meleg tenyerébe, vagy föl-le
mászkálni a karján. :-)