Úgy 8-10 éves koromban
volt egy hörim (nemes egyszerűséggel Hörinek hívtuk), akit
sikerült összebarátkoztatni a velünk egy házban lakó ismerőseink
hörcsögével, Mucussal. Mi a földszinten laktunk, ők a
harmadikon. Gyakran összeengedtük őket, hadd szórakozzanak.
Egy éjszaka úgy 1 óra felé apukám nyitja a fürdőszobaajtót,
amikoris látja, hogy a kád alól egy felettébb apró állat
igyekszik kifele. Rögtön felismerte, hogy ez nem lehet más,
mint Mucus. Nyakon csípte, de nem merte betenni Hörihez,
nehogy az meg féltékeny legyen az otthonára, és verekedés
legyen a vége. Magára kanyarított hát egy köntöst, és fel a
harmadikra... Jóska bá' nyitott ajtót álomtól ittasan, neki
tette fel apukám a meglepő kérdést: - Megvan a hörcsögötök? -
Persze - mondta döbbenten a szomszéd. De azért mégis megnézte,
és még döbbentebben közölte, hogy jaj, mégsincs meg. - Akkor
tessék, itt van - nyújtotta át a kalandvágyó kisállatot
apukám... :-))
A dolog úgy történt, hogy Mucus kiszökött a terráriumból,
felfedezőútja során betévedt a szellőzőaknába, zuhant 3 emeletet,
és nálunk, a földszinten mászott ki a szellőzőből. Csodák
csodája, nem történt komolyabb baja, csak az egyik hátsó lábát
rántotta meg egy kicsit, de hamar helyrejött.
Sokáig csak úgy emlegettük az esetet: "Tudjátok, amikor Mucus
leugrott Hörihez látogatóba..."
Móni