Sok könyörgés után, szüleim beleegyeztek, hogy legyen
valamilyen állatom. A degut anya választotta, mert újságban
olvasta hogy lakásban tartani ez a legjobb.
Hamar megszerettük őket, de nagyon keveset tudtunk róluk.
Együtt voltak, egy-egy kisebb veszekedés előfordult, de
több nem. A baj akkor kezdődött, mikor a nőstény halva
szült négy picit. (Most már tudjuk, hogy ezek a deguk
kisebbek voltak a normálisnál.) Szülés után kb. fél órát
töltöttek együtt, és csúnyán összevesztek.
Ezután csak akkor mertük őket összeengedni amikor otthon
voltunk.
Persze mindig verekedés lett a vége, hol a lábuk, hol az
orruk, de valami mindig vérzett a harapásoktól. A nőstény
volt az, aki a verekedést kezdte, úgy vettük észre, a hímmel
nem lett volna semmi baj. A helyzet egyre rosszabb lett,
már arra is vigyázni kellett, hogy a hím ne másszon fel a
nőstény kalitkájára, mert az már rácson keresztül is
támadt, és ha tudta elkapta a lábát. Persze nagyon
szerettük volna ha együtt lehetnek, hiszen rossz volt
nézni, ahogy egyedül unatkoznak a kalitkában. (Ki-ki a
sajátjában.) A lakásban szoktuk őket összeengedni,
gondoltuk nagy térben majd nem lesz velük gond. Tíz perc
után, miután körülnéztek a lakásban találkoztak és
összeugrottak. Ez többször is előfordult, és egyszer nem
tudtuk őket olyan hamar szétszedni. Másnap vettük észre,
hogy a fiúnak az állán lett egy nagy csomó. Biztos az
ütőeret találta megharapni az a kis amazon. Sajnos ez pont
karácsonykor történt, így nem tudtunk vele sehová sem
szaladni. Szegény állat aznap este meghalt.
De a szomorú
történetnek nincs még vége. Azt vettük észre, hogy a
lánykánk siratja a párját. Csodálkoztunk is hogy eddig nem
szívlelte a fiút, most meg ott nyöszörög. Kicsit később
rájöttünk mi a baja, megdöbbenve láttuk hogy megindult nála
a szülés. Azt sem tudtuk hogy vemhes. Nem volt nagy pocója,
és nem hízott semmit. (Akkor még nem tudtuk, hogy szülés
után rögtön teherbe tud esni. Említettem hogy fél órát
együtt voltak.) Az első picit megszülte, de az meghalt, a
második is halott volt, de ebbe már a nagy is belepusztult.
Biztos, hogy nem volt még itt az idejük, hiszen még szőrük
sem volt. Azóta sem tudjuk, lehetséges-e az, hogy a másik
tragédiája az oka a korai szülésnek? Nagyon szomorú volt az
egész család, ráadásul mindez karácsonykor, pár óra
leforgása alatt történt. Akkor azt mondtam, hogy nekem soha
többet nem kell semmilyen állat.
Két hét után nem bírtuk
tovább és beszereztünk másik degukat. Azért az elsőket
sosem felejtjük el, a mai napig emlegetjük őket.
Most van 1 hím, és 3 nőstény. Az első szülés simán
lezajlott, 8 pici született. Ezektől fájó szívvel 9 hetes
korukban megváltunk, de közben a másiknak is lett 5
picurkája. Most 2 hetesek, és nagyon cukik.
Timi